Házhoz jön a menyország...

Valami ilyesmi érzés lehet amikor az ember végre azzal tölti az idejét akit a világon mindennél és mindenkinél jobban szeret bárhogy is bánt vele az a régi időkben. Próbálod eljátszani előtte hogy megerősödtél és kemény lett a lelked ő már nemfog téged olyannak látni amilyen voltál mellette. Mindent megtervezel és begyakorolsz hogy mit és hogyan fogod neki mondani ha egyszer mégis találkoztok amit nem vársz de a szíved mélyén még reméled hogy mégis így lesz..és amikor váratlanul 3év után betoppan az életedbe teljesen körbe vesznek a fellegek és semmi nem érdekel minden rosszat elfelejtesz és csak vele és vele akarsz lenni...igen igen a szív diktál mindent és nem az ész akárhogy is szeretnéd..és utána mikor elváltok elfog a fura érzés hogy túlságosan jó minden elkezdsz félni hogy nem jó ez így nemfog sikerülni de előtte nem mered mondani mert örülsz hogy megint veled van és téged akar...de újra nem alszol éjszakákon át és bízva bízol hogy minden rendben lesz..pedig tudod hogy a körülötted lévő emberek tiltanak féltenek tőle hogy ez így nem lesz jó és sok embernek nem is mondod mert nem mered nem akarsz megint te lenni a rossz..de a lényeg hogy te mit érzel...amit végülis te sem tudsz megmagyarázni mert szereted de fáj az emléke még mindig és félsz hogy megint minden kezdődni fog elölről már annyira nem bízól benne csak reménykedsz ahogy már ezt teszed mióta belépett az életedbe...hiszen legtöbb ember a saját hibáiból tanul..de neked nála még ez sem megy...ő és ez az érzés egyszerűen elmagyarázhatatlan és szavakba nem önthető csak úgy érzed: *-*"Házhoz jött a menyország" *-*